Arra a kérdésre, hogy
Szent Mártonnak mi köze a ludakhoz, többféle válasz adható. A leggyakoribb az a
magyarázat, mely szerint akkor került velük kapcsolatba, amikor egy libaólba
bújva próbálta megúszni, hogy püspökké válasszák, ám a libák gágogása elárulta
a rejtekhelyét. A libák ugyanis éppolyan pompás házőrzők, mint a kutyák...
Mások azt állítják:
Rómában a ludak Mars hadisten szent madarai voltak, a Márton név pedig a
Marsból ered – vagyis ezen a fronton keresendő a kapcsolat. Arról nem beszélve,
hogy Mars egyszersmind a föld és a termékenység istenének is számított, nem
véletlen hát, hogy a Márton-napi népszokások a bőséges lakomákhoz is kötődnek.
Ami a hadviselést
illeti, egyébként több mint érdekes adalék, hogy miután a Koppány ellen harcoló
Szent István király álmában megjelent Szent Márton, István az ő képét festette serege
zászlajára. Így lett Szent Márton – Szűz Mária után – hazánk második
védőszentje.
A ludak mellesleg számos
világhírű alkotás főszereplői, Ludas Matyitól kezdve Nils Holgerssonon át Holle
anyóig. Szóval feltétlenül többet érdemelnek annál, mint hogy szó nélkül
megegyük őket...
Na de lényeg a lényeg: Szent
Márton sem csak a ludak által híresült el, hanem a nagylelkűsége, a könyörületessége
révén. A legenda szerint Galliában egy havas este egy didergő koldusra talált, és
azon mód kettévágta a köpenyét, és ráterítette. Ez a történet mélyen felkavarta
a középkori keresztény egyházat, festőket és szobrászokat ihletett meg, és számos
város védőszentjévé választotta Szent Mártont.
Népszokások hada is
köszönhető Szent Mártonnak. Például, Európa több országában nagy előszeretettel
tartanak lámpás felvonulásokat. Hazánkban főleg a német közösségek ápolják ezt
a hagyományt, nem véletlen hát, hogy a mi felvonulásunk első állomása a
vértesboglári tájház volt, ahol a Német Nemzetiségi Önkormányzat forró teával
és libazsíros kenyérrel várt minket. Persze, cserébe ők is megkapták a magukét:
levetítettük azt a szuper filmet, melyben – Noémi néni és Kati néni
útmutatásával – kollázsokkal illusztrálva meséltünk Szent Márton életéről.
Naná, hogy németül...
De nemcsak filmet
készítettünk, hanem varázslatos lámpásokat is, és mielőtt útra keltünk velük, egy
csomót játszottunk a suliban: volt ott liba-puzzle, liba-kahoot!, liba-gyár, és
libabőrösek lettünk, olyan szépen harmonikázott Ricsi bá.
Itt jegyezzük meg, hogy
szüleink is bevetették magukat, az iskola folyosóját egy hatalmas terülj,
terülj, asztalkámmá változtatva, roskadásig finomabbnál finomabb sütikkel.
És ez még semmi. Miután
véget ért a felvonulás, kezdetét vette a diszkó! A kacsatáncból annak rendjén libatánc
lett, és amikor felcsendült a Reptér, boldogan szálltunk, mint a libák, V
alakban...
Minden jel szerint győztünk.
Deutscher Nationalitätswettbewerb Komitat Weissenburg
Am 13. Mai fand im Hof des Heimatmuseums ein Volkskundewettbewerb statt, an dem 11 Gruppen aus 3., 4. Klassen teilnahmen. Die Schüler aus Saar, Edeck, Stuhlweißenburg, Maan und Boglar verglichen ihre Kenntnisse im Thema Berufe. Zuerst konnten wir eine Präsentation auf Deutsch über alte Berufe mit freundlicher Genehmigung der Deutschen Nationalitäten Selbstverwaltung anhören. Dann betraten die Gruppen mit ihrem eigenen Schild und mit einer kurzen Aufführung die imaginäre Bühne und verzauberten das Publikum. Im dritten Teil des Wettbewerbs berichteten die Schüler über ihre theoretischen und praktischen Kenntnisse.
Während die Jury beurteilte, unterhielt die Leiterin der Boglarer Tanzgruppe die Kinder mit einem Tanzhaus. Dann ruhten sie sich im Schatten auf dem weichen grünen Rasen aus und flechten mit geschickten Händen Spinnweben.
Auch die gewohnte, herzliche Gastfreundschaft von Boglar kam nicht zu kurz. Die „Großmütter und Mütter“ der deutschen Nationalselbstverwaltung bereiteten ein leckeres Frühstück und Mittagessen zu und hoben das Niveau der prestigeträchtigen Veranstaltung.
Am erfolgreichsten waren die Maaner und die Saarer Gruppen, die die glänzenden Pokale mitnehmen durften! An dem inhaltsvollen Tag konnte sich jedoch jeder wie ein Gewinner fühlen!
